Posts tagged fejlesztés

Befejezetlen történetek

Ha a gyerkőc nemcsak olvasni szeret, írjatok saját mesekönyvet. :) Erre remek alapot nyújt Deákné B. Katalin kis füzete, amelyben 45 történetet írhatnak /diktálhatnak/ le a lurkók.

Domka nagyon szereti, már jó sok saját meséje van, amit időnként vissza is olvasunk. Amikor dikál, mindent úgy írok le, ahogy mond, még akkor is, ha aztán elolvasva kicsit kuszának tűnik. :) Egyébként nagyon aranyos történeteket talál ki, bár előfordul hogy végül a képhez és a címhez nem sok köze van. Tök büszke rá, hogy van saját irománya, az elejére nagy betűkkel rá is kellett írni, hogy Dominik írta ezt a könyvet!  :)

 

 Minden oldalon van egy egyszerű kép inspirációként, amihez tartozik egy cím. Alatta pedig a hely, ahova írhatunk. Mondjuk én megcseréltem volna, kisebb képeket és több vonalat tettem volna… Mondjuk kisebb gyerkőcnél nagyjából elég ennyi, de a könyvet 4-10 éves gyerkőcöknek ajánlják, és azért egy 8-10 éves kisember már 8 sornál bőven többet tudna írni szerintem.

A füzet közepén van egy matricás lap, ahonnan a képek mellé szereplőket ragaszthatunk.

De enélkül a könyvecske nélkül is kipróbálhatjátok, csak egy sima füzet kell, néhány rajz és ha van kéznél, néhány matrica… :)

Óvodai szösszenések

Amikor reggel viszem és délben hozom a fiúkat az oviba/oviból, nemigen van lehetőség beszélgetni az óvónőkkel. Reggel a nemrég említett okok miatt, délben pedig azért, mert hatalmas a nyüzsgés, sok gyerkőcért jönnek, a többiek készülődnek az alváshoz… Szóval kértem egy beszélgetős időpontot az óvónéniktől, amire csütörtökön sor is került. Szeretem ezeket az alkalmakat, jó egy kicsit “belelátni” a fiúk ovis életébe.

Megtudtam, hogy bent nem igazán keresik a fiúk egymás társaságát. Ettől egy kicsit tartottunk (az óvónők is, én is), hogy majd egymásrta telepszenek, és Domka nem hagyja kibonatkozni Lócit, de úgy tűnik szó sincs ilyesmiről. Mindketten a maguk útját járják, persze ha “akció” van, akkor mindig megtalálják egymást. :) Ha Domka rosszalkoduik, Lóci rögtön ott terem és beszáll a buliba, és persze fordítva is igaz… ez itthon is pont így van, remekül kiegészítik egymást minden marhaságban. :)

Lóci nagyon jól beilleszkedett. Egész nap pörög, jön-megy. Az óvónőkhöz ritkán fordul segítségért, mindent próbál egymaga megoldani. Beszélgetni is inkább csak az udvaron lehet vele, bent a csoportban sok a dolga… Mindenféle játékkal szívesen játszik: babázik, kisautózik, főzécskézik, de nagyon szeret kirakózni is. Mindig feltalálja magát, mondjuk ezzel itthon sincs gond. Nem szereti ha szerepeltetik, vagyis a “na most mondd el a verset” felszólítások nem jönnek be neki, és általában nem is tesz eleget a kérésnek. Viszont ha éppen kedve tartja, akkor bármikor belekezd… :)

Domka inkább az asztali játékokat szereti, kirakó, társas, vagy bármi, ami “nagyfiús”. Kint az udvaron pedig dínósat/sárkányosat játszik, (amikor üvöltve kergtik egymást :D) mondjuk ezt csak az Ő elbeszéléseiből tudom:) Még mindig nehezen tűri, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy Ő azt elképzelte a kis fejében, dehát az ovi márcsak ilyen… Nagyon igényli, hogy foglalkozzanak Vele, vágyik a gyakori megerősítésre. Éppen ezért, ha unatkozik, rögtön kitalál valamit, csak hogy rá figyeljenek… Ez itthon is így van, ha rajta múlna egész nap csak Ő beszélne:))

Kiderült, hogy a srácok majdnem a legjobb evők a csoportban. Na nem a hogyan, hanem a mennyit részében… :) Van, hogy Domka reggelire 4! szendvicset bepuszil, vagy 2-3-szor repetáznak az ebédnél. Bezzeg itthon… A hogyannal továbbra is vannak gondok, mert az túl egyszerű lenne, hogy csak úgy egyenek, és közben senkit ne babráljanak. Itthon is előszeretettel kardoznak a lábukkal az asztal alatt… Ha pedig közönség is van a bohóckodáshoz, akkor még szívesebben csinálják.

Kérdés volt továbbá az is, hogy Dominó megy-e iskolába 2012 szeptemberétől… Három véleményt vetettünk össze. Az első volt a sajátunk. Mi nem szeretnénk, hogy jövőre sulis legyen Domi. Egyrészt, mert szeretném, hogy legyen plussz egy szabad éve, amikor tényleg gondtalanul játszhat még… 7,5 évesen sem lesz semmiről lekésve, amikor megkezdi az első osztályt. Annyi mindent szeretnék még megmutatni Neki.. ha elkezdődik az iskola, sokkal kevesebb idő marad mindenre… Nemcsak Neki, de nekünk is kell még ez a plussz egy év. :) A második vélemény kétségtelenül az óvónőké. Felmérték Domit, negyed óra alatt végigdarálta az iskolaérettségi tesztet. Teljesen rendben van, de azt eddig is sejtettem, hogy az ezzel nem lesz problémája. Azzal viszont már van, hogy nyugodtan megüljön a fenekén. Amihez kedve van, azzal elbabrál, akár 2 órát is… de az iskola ugye nem mindig kínál olyan témákat, amik felettébb érdekesek… :) Akkor viszont nagyon hosszú az a 45 perc…  Az biztos, hogy Domka sosem lesz az a nagy nyugalomban, békésen elücsörgő kisfiú, de az a plussz év nagyon sokat jelenthet ebben is. (És bevillan a kép a szék két lábán egyensúlyozó, hintázó iskolás önmagamról… ) Szóval az óvónők szerint is jó lesz még egy év játék a mi kis elsőszülöttünknek. A harmadik vélemény Zsuzsanénié volt, akihez Domi tornázni jár. Szerinte jövő szeptemberig még simán “lelassítható” Domka, más gond pedig nincs, ami miatt maradnia kéne, de abban Ő is egyetértett, hogy hátránya nem lesz belőle… :) Úgyhogy, hacsak valami egetrengető változás nem lesz, akkor Dominik jövőre még marad az oviban :) Egyetlen %-ot annak hagyok meg, ha valami olyan csúcsszuperszimpatikus tanítónéni kezdene jövőre az elsőben, akinek nem bírunk ellenállni. :D

Összességében újra megerősítést nyert, hogy remek helyen vannak a fiaim.

Vagdossunk szívószálat

Már maga a vagdosási művelet jó móka, ugyanis a levágott apró darabkák ezerfelé pattannak, főleg, ha több szívószálat vágunk egyszerre. Aztán lehet velük mindenfélét játszani, például nyakláncot fűzni (akár ÍGY is), vagy hurkapálcikára meghatározott színsorrendben felfűzni.

Alapozó

Domival kezdünk belerázódni a hétköznapokba. Ovi után ugyanis heti háromszor két órát Alapozó terápiára jár. Ilyenkor ovi után Lócit extragyorsan elszállítmányozzuk a nagymamához (fél 1 – háromnegyed 1 között fejezik be az ebédet az oviban), és irány a torna (15 perc autóval). Sietős. Aztán Domka bemegy, mi pedig Sebivel kapunk 2 szabad órát. Néha jól jön, mert nyugodtan el tudom intézni a dolgokat, de van amikor semmi teendő nincs, ilyenkor szívesebben lennék otthon. Viszont kétszer nem fogok oda-vissza autózni… Szerencsére a munkahelyem épp 2 percnyire van a torna helyétől, így oda járunk be trécselni:)) Egy héten egyszer szeretném, ha Lóci is velünk tartana majd, és kitalálnánk valami állandó programot… talán könyvtáraznánk vagy ilyesmi.

A torna egyébként szuper. Kaptunk egy nagyon határozott, szigorú, de nagyon kedves Zsuzsanénit, aki azt hiszem ért Domi nyelvén… A két óra alatt igen komoly figyelemre, és kitartásra van szükség, és bár Domka sokszor dacosan indul befelé, hogy csakazértse fog tornázni Zsuzsanénivel, és nem tudom hogy pontosan mi történik bent, de végül mindig egy mosolygós, “anyadejóvolt“, lelkes gyermeket kapok vissza. :) Néha egy egész gumimacihadsereg kíséretében. Szóval jó helyet találtunk. :)

Már csak azt kellene megoldani, hogy a heti három alapozó mellé beférjen két úszás, egy HRG, egy tornacsarnokos torna, egy könyvtár, és egy csíz a csupasz körtefán… :D De persze nem fog, bármennyire is szeretné Domka mindet.

Pötyijáték

A közkedvelt pötyi játékot nemcsak a saját műanyag tábláján használhatjuk, hanem például egy hungarocell-darabkán is. Erre előre rajzolhatunk filccel formákat, írhatunk rá neveket, bármit, amit aztán a gyerkőc “kipötyizhet”.

Könyvajánló

 GYEREKEKNEK

Sokan ellenzik az óvodáskori papír-ceruza alapú feladatlapokat, merthogy a gyerek inkább szaladgáljon kint… De ha a gyerek mégis élvezi az efféle játékot is, akkor íme néhány foglalkoztató füzet, ami nálunk nyerő. Az elmúlt bő másfél évben többtucat ilyen füzet megfordult a kezeink között, de ezek azok, amiket a legtöbbet forgatunk. Ezek mind hosszabb, nem egy délután alatt megcsinálható füzetek. A nagyonszínes, matricás, mesehősös foglalkoztatókat nem szeretem, nem is volt belőlük sok, de azért 1-2 egyiptomos, meg verdás befigyelt… :) Ezeket mindig együtt csináljuk, márcsak azért is, mert nem mindig egyértelmű, hogy mit kell csinálni. A pontösszekötős-labirintusos játékok mások, ott egyértelmű a dolog… van, hogy mire lekecmergek az emeletről, Domka már az étkezőasztalnál ül, és “dolgozik”, mint a Zapu… Egy nagy kosárban tartjuk ezeket a füzeteket, elérhető helyen, így Lóci is kiszolgálja magát. Tudja, hogy melyik az a néhány, amibe neki nem szabad firkálnia, a többi viszont közös, és mikor melyik szimpatikus, azt veszi elő… Én sosem veszem elő, így csak akkor ülünk le, ha nekik jut eszükbe. Lóci legtöbbször színez, de kéri már, hogy neki is legyen dolgozós… Mivel el elmúlt hónapokban sok ilyen feladatlap-lelőhelyet találtam a neten, így Neki inkább nyomtatunk, mert ami nekivaló lenne, azokat jórészt Domka már megcsinálta. Szóval íme néhány kedvenc:

Nagyon szeretjük a Geobook kiadó sorozatát, amiben szabadon fénymásolható feladatlapok vannak. 5 része van: Agytorna (számoláskészség), Észtorna (környezetismeret), Kéztorna (íráselőkészítő), 111 labirintus és a Csodavarázs (komplex). [megtalálható pl. itt] Mindegyikben 100 fölötti feladatlap van. (111-152 között) A legtöbbet a labirintusosat nyúzzák, az elején egyszerűbb, a végére egész bonyolult labirintusok vannak benne.

 

 

 Rosta Katalin: Hüvelykujjam…

Klassz könyv a test megismerésére. Önmegfigyelési gyakorlatok, testrészek, bal-jobb testirányok, szimmetria, testséma, testfogalom, stb.

[megtalálható pl. itt]

 

Deákné B. Katalin: Változz Te is pillangóvá!

 Kisebbeknek a szerző Anya, taníts engem című könyében találunk jó játékötleteket, ez a könyv pedig a nagyobbaknak szól. 4-8 éves kor között, főként a memória, gondolkodás, kommunikáció fejlesztéséhez. Játékosan megismerteti a számokat, aztán a betűket is a gyerkőcökkel (csak írás nélkül!), emellett sok egyéb érdekes játék-feladat van benne a legkülönbözőbb témákban.

[itt pl. megtalálható]

 

A kiadónak két hasonló felépítésű könyve van, a Színezd ki… és számolj te is, valamint a Színezd ki… és rajzolj te is.

Az egyik a számoláskészséget fejleszti, a másik az írás-és olvasáskészséget. 4-7 éves gyerekeknek ajánlják, folyamatosan nehezedő feladatok vannak benne. Az oviban ebből (is) dolgoztak a gyerkők.

[itt pl. megtalálható]

 

Tamás Eszer: Számolvasó

5-7 éves gyerekeknek szóló könyv, különböző témákkal, úgy mint tér-irányok, oszlop-sor, időbeni tájékozódás, számlálás, kézképek, számképek. Vannak benne kartonlapos mellékletek is (pl. különböző kézképes dominók).

[megtalálható pl. itt]

 

Néhány internetről letölthető:

~ óvodás/iskolás feladatlapok

~ preschool printables

~ preschool worksheets

~ Lócikedvencei

~ sokjóság egy otthonoktatós blogban

~ itt is van pár jó…

Tapintós játék

Több helyen (pl. itt)  láttam már tapintós memória játékot és nagyon tetszett, de az áruk elég barátságtalan, bár kétségtelen, hogy jóval igényesebb, mint a házi készítésű:)

A készítéséhez papírtörlő gurigákat vagdostam és azokat vontam be ilyen-olyan anyaggal. (Krepp papír, selyempapír, folpack, filc, nejlonzacskó, alufólia, raffiia.) Egy nagy tálba tesszük, letakarjuk és a srácok felváltva húzkodnak belőle, párokat tapogatva. Még kéne bővíteni, majd töröm a fejem, hogy milyen anyagokkal…

Testrészek

Az alap testrészeket Lóci is ismeri, de hogy egy kicsit bűvítsük az ismereit, körberajzolósat játszottunk. Nem először, és nem is utoljára, hiszen nagyon tetszik Nekik.

Már így üresen is jó, megbeszélni, hogy ki a magasabb/alacsonyabb, ki a hosszabb a papíron, centivel lemérni, ki mennyire sovány, dagi, ilyesmik. Aztán szembeültem velük, és a fejtetőtől elkezdtünk lefelé haladni, megmutattuk magunkon a testrészeket, mi hogy mozog, aztán be is rajzoltuk, amit lehetett.

Domka egy elég vagány punk figurát hozott össze, (aranygyűrűkkel, és legalább két karórával), Lóci meg egy karján-tetkós tüsihajű fiatalembert. :))

  

Néhány testrészes mondóka:

 

Itt a szemem, itt a szám,

ez meg itt az orrocskám,

Jobbra, balra két karom,

Forgatom, ha akarom,

Két lábamon megállok,

ha akarok ugrálok!

 

 

Kicsi orr, kicsi száj,

Keretezi kerek áll.

Kupolája homlok.

Piros arc, piros nyár.

Áfonya-kék szembogár.

A pillái lombok.

 

 

 

 

Sűrű erdő,

kopasz mező,

pislogó,

szuszogó, tátogó,

itt bemegy,

itt megáll,

itt a kulacs, itt igyál!

 

 

 

Hüvelykujjam almafa,

Mutatóujjam megrázta,

Középső ujjam összeszedte,

Gyűrűsujjam hazavitte

Kisujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle.

 

Előre a jobb kezedet, utána hátra,

előre a jobb kezedet, utána rázzad,

utána ugi-bugi, utána forgás,

tapsolj egyet pajtás!

 

(és ezt tovább az összes testrésszel)

 

 

 

 

Lóci és a számok

Domka már régóta aktív érdeklődést mutat a számok (és betűk) iránt, és ezt látva persze Lóci sem akar lemaradni. :) Ő is számlálgat, persze még jóval szolidabban, mint a bátyja…

Ilyen pöttyös-csipeszelős játékot már régóta játszunk, eleinte csak 2-3 pöttyöt számoltunk, mostmár vannak papírfecnik egészen tízig.

A számok közül is többet felismer már, ennek a gyakorlására készült ez a korong… hasonló mint anno a színes… csak itt a színes csipeszek helyett számokal kell jó helyre tenni. Persze együtt csináljuk, mert 5-6 után már belezavarodik, hogy melyik alma volt már számlálva… De nagyon kis lelkes:)

Pancsolda

November óta Lócival nem járunk úszni, kismamaként egyelőre nem szerettem volna az uszi vizében ázni, nomeg kapkodni az ugráló manókat… így ezidő alatt könyvtárba vagy csatangolni járunk. A Zapuék viszont lelkesen csobbannak (majdnem) minden kedden, a kezdeti bátortalanság és nemakaromafeladatokatcsinálni után Domka egyre lelkesebb lett… minden alkalommal egyre vidámabban, és egyre fáradtabban jött haza… Ma elmentem, hogy meglessem Őt, és mondhatom tényleg rengeteget fejlődött az elmúlt hónapokban. Egyrészt pontosan és figyelmesen csinálja a feladatokat, amit Judit néni kér, másrészt a mozgása is sokkal rendezebb lett. A vizen úszó szivacsokon ugrál, fut, szökdell, a vízben sem kapkod már, lelassult a mozgása. Már nem zavarja, ha vízes lesz a feje, sőt, a foglalkozás nagy részében a víz alatt nyomoz… A fejlesztő nőci is megdícsérte, és kérdezte hogy ugye látom, hogy mennyit fejlődött…? Hát hogyne látnám:) Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen kitartó. Már kezd haladni is a vízben/víz alatt, de nyilván itt nem az úszásoktatás a cél, az majd a következő éves projekt:)

 

A nap vicce pedig: megyünk az uszi pénztárhoz, mondom, hogy úszni jöttünk, a gyerkőc megy úszni (adom a kártyát) plussz két kísérő jegyet kérnék. Erre a nőci: – Neked diák?…. Muhahahahhahaa. Azért bóknak vettem. :)))

Go to Top